Egy kedves barátunk mostanában minden hétvégén meglátogat minket és igyekszik „kincses ládájából” minden alkalommal valami meglepetést előhúzni. Kincses láda alatt a mindig tömött sporttáskáját értem, ami folyton tele van jobbnál jobb társasjátékokkal. Ezen a hétvégén valami egészen különlegeset húzott elő belőle...

„…Amikor a férfiak visszatértek, Brun megparancsolta az asszonyoknak, hogy bontsanak tábort, és költözzenek arrébb, miután a férfiak útra keltek. Talált egy kedvére való szurdokot, és nem akarta, hogy az asszonyok a közelben legyenek. Noha a kiválasztott hely elég távol esett a mamutoktól, a csorda lassanként abba az irányba vándorolt. A főnök bíztató előjelnek tekintette ezt a fejleményt.
Másnap reggel könnyű porhó sepert végig a tájon. A vadászok kissé elgémberedve másztak ki takaróik alól. A nap még nem kelt fel, de már világosodott az ég alja. Az asszonyok sietve melegítették a teát. A vadászok a forró italon kívül semmit se töltöttek magukba. Könnyedén átmozgatták tagjaikat. Szinte tapintani lehetett a feszültséget…”
(Jean M. Auel – A Barlangi Medve népe)

Nem rég jelent meg az igen jó értékeléseknek örvendő Glory to Rome magyar kiadása, a Dicsőség Rómának! Megmondom őszintén, hiába voltak jó eredményei, a grafikája korábban erősen elriasztott attól, hogy kipróbáljam. Meglepetésemre azonban a magyar kiadás igen tetszetős grafikával jelent meg, így azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Elöljáróban mindössze annyit hallottam a játékról, hogy többen az egyik kedvenc játékomhoz, a Race for the Galaxy-hez hasonlították. Már ekkor tudtam, hogy ki kell próbálnom. Mára már négy nagyon izgalmas partin vagyok túl, és erről szeretném veletek megosztani élményeimet, véleményemet és röviden ismertetni a játék menetét.